Egész hétvégén gyakorolta. Szinte pocsékba ment az a sok óra. El akarta érni, hogy a háztartástan órán ő is kapjon egy kitűnő jegyet. Egész hévégén gyakorolt. Már második hónapja tartott az iskola, de még egszer sem sikerült kielégítőnél jobb jegyet szereznie ezen az órán.
- Azért is lepipálom! Megmutatom, hogy nem nagy cucc a főzés! - morogta magában Chikako, miközben eszeveszetten koncentrált feladatára.

Még fél órátok van befejezni az ételt, utána osztályozom... - jelezte feléjük a Sensei, hogy igyekezniük kell. Nem aggódott, remekül haladt, és pontosan tudta, hogy a várt idő felénél el fog készülni a csodával. A mozdulatai jól begyakoroltak voltak, erre a feladatra felkészült.
- Még sosem küzdöttem ennyit egy nyamvadt jó jegyért. - csikorgatta fogait, de közben elégedettséggel töltötte el, hogy a végeredmény ezegyszer a legjobb lesz. Mert az akart lenni: a Legjobb! Legalábbis ebben a vegyes osztályban, ahol az évfolyam fele tüsténkedett a háztartástan órán. A másik fele a "Jobb csoport" volt, akik erősebb órákon vettek részt, és ahol örök riválisa és szorgos nővérkéje mindig a legjobbak között teljesített, ráadásul élvezettel és örömmel töltötte el a főzés. A műveletsorozat végeztével lezárta egy könnyed kézmozdulattal a kechupos üvegből érkező vörös folyadékkal, majd kitette közszemlére. Oktatója örömmel vette szemügyre az alkotást, míg Hősnőnk büszkén kihúzta magát és fintorogva ciccegett a körülötte még szenvedő egyének felé... Alig szólalt meg a kicsengetést jelző hang, már nyargalt is a folyosón testvére osztályához.
-Aimi! Hé, Aimi! - visította, mikor meglátta testvérét az ajtónál. A többiek meglepődve kerülgették a hangos lányt. Az említett megállt, majd hatalmas szemekkel bámult az ételre.
-Wow! gratulálok hugi! Nagyon szép lett! Kóstoltad már? - szögezte felé a kérdést.
- Még nem. Ezt neked tartogattam! - vigyorgott Chikako, majd visszatolta a testvérét a terembe. Aimi élvezettel merítette a kanalat az ételbe, és örömmel kóstolta meg húga alkotását.
-Milyen? Finom? - kíváncsiskodott az alkotó. De testvére nem válaszolt, csak az arca kezdett vörösödni.
- Mi az, túl forró volt? - pislogott Chikako, majd felemelte a tányért, hogy megnézze tényleg forró-e. De nővére arca most lilulni kezdett, majd a zöld árnyalatát vette fel. Ekkor felállt, és a kukához szaladt. Csúnya köhögés és öklendezés tört ki a torkán, majd lerogyott a földre.
- Mintha fűrészport ettem volna... - törölgette könnyeit.
A remekmű a kukában landolt, a nővér az udvarra menekült, Chikako pedig egyedül maradt mérgével és kudarcával...

Aimi kisietett a levegőre, hogy leküzdje hányingerét, melyet a pocsék étel után érzett.
- Soha többet nem eszem Chika által készített ételt... - öklendezett csendben, míg a pálya melett sétált. Nem figyelt, hogy körülötte mi zajlik, csupán mélyeket lélegzett. Ekkor kiálltást hallott, egy fehér közeledő valamit, és a következő pillanatban egy erős ütést érzett a fején. Minden elsötétült. Képfoszlányok keringtek előtte: egy barna szempár, egy hatalmas hajkorona, sok furcsa hang, és egy érzés, hogy valaki felvette az ölébe. Ájulás közben egy gondolat suhant át a fejében: "Ma sem kellett volna felkelni..."

Nem sokkal később tért csak magához. A gyengélkedőben feküdt, teljesen egydül. Legalábbis azt hitte. Csengett a füle. Lassacskán ráébredt, hogy hangokat hall.
- Már megint elintézted Yagami... Hogy lehet, hogy ha focilabda kerül a közeledbe, akkor valaki vagy valami mindig kárát látja?! - torkolt valakit egy öregebb hang. Aimi fészkelődni kezdett, mert a felülés nem sikerült. Erős fejfájása támadt tőle. Feljajdult. A hangokra a két jelenlévő felfigyelt, és rögtön melléje álltak.
- Kisasszony ne mozogjon! Nem tudjuk, hogy agyrázkódása van-e... - Tolta vissza az ágyba. A másik oldalon egy srác vidám vigyorral az arcán, kedvesen tudakolta, hogyan is érzi magát.
- Igazán erős lány vagy! Ettől bármelyik srác órákra kifeküdt volna. Hogy érzed magad?
Aimi lassan felismerte a hajkorona sziluettjét, és kezdett ráébredni, hogy émelygés közben valaki alaposan fejbe rúgta őt a focipálya mellett. A vigyorgó egyént nézve lassan rájött, hogy valószínűleg ő tehet a mostani állapotáról. Mindez felettébb szórakoztató volt a bűnösnek. Aimi felhúzta az orrát, mert most jött rá arra is, hogy valószínűleg Ő volt az, aki behozta a gyengélkedőbe... Lassan kétségbeesés lett úrrá rajta, és elpirulva bújt a takarója alá. "Ma tényleg nem kellett volna felkelni..."

Ekkor lépett be harsány húga a gyengélkedőbe, és tudtára adta a bűnösnek, hogy nincs ínyére nővére sorsa. A hangoskodás felettébb fájdalmas, ha valakinek iszonyatos fejfájása van...