Természetesen a rombolás, és hirtelen jött Digimon csata felkeltette mindenki figyelmét. Három bajbajutottunk viszont egyáltalán nem. Ők csendben el tudtak lógni a csata helyszínéről. Belzemon pedig a gyors nyerés után vissza alakult Yaamonná, és elrejtőzött az iskola tetőrészén, míg Chikako rá nem talált.
- Miféle Digimonok csatáztak ott? - értetlenkedett a rövidebb hajú lány.
- Teljesen nyilvánvaló, hogy mega szintűek voltak. Csak az nem, hogyan kerültek ide?! - válaszolt vörös hajú barátja, míg a többiek az ablakon bámultak kifelé.

- Várom a válaszotokat az előző dologgal kapcsolatban! - zárta el az utat Youta az ikrek elől. Aimi egyszerűen elfordította a fejét, és leguggolt a fal mellé. Chikako rögtön megértette, hogy a magyarázat nemes feladata rá hárul.
- Digomonok voltak. A nagy disznó azért jött, hogy csatázzon. Mondjuk nem értem miért Aimira támadt.. Talán csak rossz helyen voltál rossz időben, nővérkém.. - A lány neve hallatára sóhajtott egyet, majd felállt.
- Remélem, hogy csak beképzelem, de... Amikor meglátott, azt mondta hogy régóta keresett engem. Mi van ha... tényleg engem akart elkapni?
- Mit akarhatna egy olyan embertől, akinek nincs digimon társa, csak egy D-Arc-ja?! - értetlenkedett húga.
- Mire való ez a D-Arc? - nézett rájuk Youta.
- Ez képes összekötni a digimont az emberi társával, és mint láttad erősebb digimonná válni egy időre. - magyarázta az idősebbik iker. Pár pillanatig némán néztek egymásra, a földre, ki az ablakon. Majd a srác szólalt meg.
- Akkor neked nincs társad. Vagyis mi van, ha ez a lény azért jött, hogy őt válaszd társadnak? - A felismerés mindannyiukban szöget ütött.
- Ha ez igaz nővérkém, akkor mostantól... Veszélyben vagy! - lépett hozzá közelebb testvére. Aimi nyugalmat erőltetett az arcára.
- Talán több digimon nem fog megkeresni, és ez csak egy tévedés volt. Bízzunk ebben. - Azzal jobbnak látta, ha távozik.

A törmelékeket hamar elszállították, és az iskolát renoválni kezdték. A következő pár napban viszont egy digimon sem lépett át a való világba, így a lányok szépen lassan kezdtek megnyugodni, és a készenlétük lenyugodott. Élték tovább mindennapjaikat. Youta randevúra hívta Chikakot pénteken, így Aimi egyedül sétálhatott haza. Kicsit jól esett neki a csend, mert húga állandó feszültsége felidegesítette. Chikako fékezhetetlen volt, és erre Impmon nagyszájúsága is rátett egy lapáttal. Elégedetten sétált hazafelé, mert úgy érezte végre megnyugodhatnak.

Sűrű köd kezdett el gomolyogni a híd közelében, és Aimi későn vette észre, mennyire besötétedett körülötte. Az alig pár perce tartó öröme hirtelen darabokra hullott. Levegő után kapkodva próbált kiutat találni, de nem látott semmit, csak ködöt és sötétséget. Hirtelen egy mély, öblös hang szólalt meg a háta mögött.
- Szia pici cicus... Hát igazak voltak az alattomos Vikaralamon szavai. Valóban létezik az emberlány, akinek van digiváltoztatója, de társa nincs... - Nyalta meg szája szélét. Aimi megfordult, majd hátrálni kezdett a piros szemű, kutya testű digimon elől.
- Tévedsz! Én csak egy ártatlan középiskolás vagyok... - Hebegte felé, és most már átkozta magát, hogy nem lopózott húga után. Még úgyis biztonságosabb lenne, ha Impmon vele tartott volna hazafelé. Persze ez a nagy fogút cseppet sem hatotta meg. Lépett felé, és hahotázva felé kapott. Aimi nem tudott mozdulni. Már előre tudta, hogy a támadás el fogja találni, de képtelen volt bármit tenni. Hirtelen egy erős kéz a földre rántotta.
- Ne mozdulj! - Utasította. A következő pillanatban egy hatalmas, narancs színű dinoszaurusz digimon támadt a szörnykutyára. Dulakodtak, morogtak, és romba döntötték a környéket. Aimit megmentője a karjánál fogva felhúzta a földről, majd a híd alá cibálta, biztonságos helyre. Onnan figyelték a digimonokat. A lány megszeppenve mérte végig a fiút. Az évfolyamtársa volt az. Nem is akárki. Yagami Taichi, akire már az első nap óta olyan nagy figyelmet fordított.
- Az előző digimon támadáskor is láttunk titeket. Azt hittük, csak a véletlen műve, hogy ott vagytok. A biztonság kedvéért figyeltünk titeket, hátha előfordul még egy támadás. Kíváncsi vagyok, hogy mi közöd ehhez a csatához és az előzőhöz? - Nézett mélyen a megszeppent lány szemébe. Aimi pedig meg sem tudott szólalni, mert a szavak nem jutottak el az agyáig. Ekkor egy hatalmas dörrenés következtében Greymon áthajította a digikapun Caturamont, majd visszaalakult Agumonná. Elindult Taichi és a megszeppent lány felé.
- Várjuk a magyarázatod. - Mosolygott felé a barna hajkoronája alól. A lány nagy levegőt vett, de képtelen volt szavakat kiköpni a száján.
- Nem kell semmit sem mondanod neki Szivi. - Ért földet mellettük Impmon. A következő pillanatban egy kokit kapott a lánytól.
- Megmondtam, hogy nem hívhatsz így! - Torkolta le.
- Ezek szerint végig hagytad, hogy bajba kerüljön és cseppet sem érdekelt hogy megsérül?! - Hajolt le a nagy hajú az alacsony digimonhoz. Impmon felhúzta az orrát, és sértődötten válaszolt.
- Ha akartam volna sem tudtam volna megvédeni! Ebben a formában szerintem engem hamarabb kicsinált volna, mint Aimit.
- A múltkor képes voltál a fejlődésre. Most mi tartott vissza? - Nézett rá a srác. Aimi megsajnálta Impmont, mert tudta jól hogy ebben a formában képtelen lett volna megmenteni őt. És azt is tudta, hogy Impmon sosem hagyta volna őt cserben.
- Impmon a testvérem társa. Mivel Chikako most nincs velünk, így nem tudott fejlődni sem. - Szavai elcsitították a két megmentőt. A lány pedig örült, hogy egy karcolás sem esett rajtuk. Taichi hamar elfeledte mérgét, majd könnyű kijelentést tett.
- Haza kísérlek. Merre laktok? - Nézett rá, mire Aimi teljesen sokkot kapott.
- Highton View Terrace... A legelején lakunk. - Bökte ki nagy lassan.
- Tényleg? Akkor útközben elmesélheted a történeteteket. Mi is ott lakunk. - Bátorítóan elmosolyodott, majd elindultak a megadott irányba.