A délután gyorsan elrepült, és esteledett. A film izgalmas volt, és Youta remek társaságnak bizonyult. Chikako végignevette azt a három órát, amióta együtt voltak. És nem csak nevettek. Youta a komoly dolgokról is tudott beszélgetni. A film alatt és a hazafelé tartó séta alatt egyszer sem volt udvariatlan, és egy pillanatra sem nyúlkált Chikako felé, még a parkon át vezető romantikus séta közben sem. Az idő remek volt, és hősnőnk úgy érezte, hogy ez a srác sokkal több annál, mint amit az elmúlt hetekben gondolt róla.

Otthon édesanyjuk sürgölődött a konyhában, hátha újdonsült családtagot köszönthet ma este. Percenként a bejárati ajtóhoz lépett, és kukkolt kifelé a kukucskán. Majd mikor látta, hogy nem lánya jött haza, csalódottan a pulthoz sétált és folytatta a főzést. Aimi csak mosolygott édesanyján. Persze titkon ő is ki-ki lesett, és várta, hogy Impmon mikor ugrik fel, hogy a társa megérkezett.
A lift megérkezett, és a szőke az ajtóig kísérte. Udvariasan megköszönte az egész délutánt, majd meghajolt és távozott. A lakásból csalódott susmogás hallatszott. Chikako kinyitotta az ajtót, és egyszerűen félretolta nővérét és édesanyját.
- Ugye nem gondoltátok, hogy rögtön járni kezdünk? Hisz még csak ismerkedünk. - Mosolygott, míg a cipőjét közözte ki.
- Jól érezted magad? - Faggatta Aimi.
- Meglepően jól. Youta sokkal jobb srác, mint gondoltam eddig. - Kacsintott csintalanul.
- Tényleg? Úgy örülök! Mindkét lányomnak udvarlója van! - Rikkantott anyjuk, miközben hevesen gesztikulált a kezében lévő fakanállal. Chikakot rendkívül meglepte a kijelentés.
- Anya félre érted! - Pattant fel Aimi, de szavai senkit sem érdekeltek.
- Csak nem a nagy hajú kísért haza? - Vigyorgott rá húga. Aimi vörösödése megfelelő választ adott a kérdésre.
- A szobámban elmesélem. - Duzzogott, majd a karjánál fogva a szobába cibálta húgát.

- Ezek szerint Youtának igaza volt, és lehet hogy téged keresnek a digimonok. - Vakargatta állát Chikako, az információk teljes tudatában.
- Nem tudom mit kéne tennünk. Ha valóban igazad van, akkor lehet hogy segítséget kell kérnünk. - Sóhajtott nővére.
- Először is meg kellene ismerkednünk a többiekkel. Hiszen lehet, hogy eszük ágában sem lesz segíteni. - Motyogta Impmon, miközben igazgatta a sálját.
- Vacsora! - Hallották a lakás úrnőjét, és elnapolták a megbeszélést későbbre.

- Mégis hogyan kellene segítséget kérnünk? Odamegyünk, hogy "Izé, digimonok célpontja lettem. Esetleg megvédenétek?!" - Bosszankodott Aimi másnap a folyosón. Testvérével nem jutottak többre, hiába agyaltak a témán.
- Nem ismernek minket, kivéve a nagy hajút. Ő is csak a múltkori csata miatt avatkozott közbe. Ráadásul semmit sem tudunk a digimonokról. Valahogy információt kell szereznünk. - Érvelt Chikako. Az eszmecserét nem folytathatták, mert szólt a csengő. Mindketten a megfelelő órájukra siettek.

Míg Chikako az utálatos matematika órán szenvedett, addig nővére a jól megérdemelt testnevelés órán mozoghatott. Ezt az órát kifejezetten szerette, mert ez volt az egyetlen óra, ami a normál osztálynak is testnevelés volt. Vagyis titokban leskelődhetett megmentője után.

Hirtelen jött jókedve hamar elillant, mikor egy hatalmas madár rikoltozását hallotta meg. A digimon körözni kezdett az órán futkározó diákok fölött, majd gondolkodás nélkül villámokat szórt feléjük. Csapásai nagy port kavartak, míg a diákok egymás taposva menekültek az útjából. Csak páran álltak meg, és húzódtak fedezékbe. Aimi menekülés közben az egyik lány lábában elesett, és felhorzsolta mindkét karját. Takenouchi Sora volt, aki felsegítette a földről.
- Megsérültél? - Kérdezte kedvesen. A válasz heves fejrázás volt. Míg felállt, valaki arrébb rántotta őket.
- Kicsit figyelmesebbnek kellene lennetek. A villámok fentről jönnek! - Torkolta le őket Yamato. Aimi pillanatok alatt a csata középpontjában kötött ki, míg húga a csata felé rohant társával.
- Amint megjelenik egy ismeretlen digimon, téged ott talállak. Mit jelentsen ez? - Lépett közelebb Taichi.
- A véletlenek műve! - Kiálltott Chikako mögöttük, majd kezében megjelent egy szépen fénylő kék kártya. A feje felé emelte, és hagyta, hogy az erő kibontakozzon. Mindenki tátott szájjal nézte, amint a kis Impmon két méteres fekete harcos démonná alakul...