Az elkövetkező hetek nyugalmasan teltek. Egyetlen Deva sem jött át az emberek világába. A lányok lassan beilleszkedtek új osztályaikba. Chikako több napra emelte a kávézóban töltött munkarendjét, míg nővére belépett a focicsapathoz kisegítőnek. A napok kellemesen döcögtek egymás után, míg el nem érkezett az őszi szünet előtti utolsó nap...

A reggel a szokásos rohanással indult. Míg Chikako az álmosságot törölgette ki a szeméből, addig Impmon Aimi körül legyeskedett, aki éppen most készítette elő a reggelit és az iskolába / munkahelyre a bento dobozokat. Mellette édesanyjuk szedte be az erkélyről a megszáradt ruhákat, és utasítgatta a kis szemtelent.
- Impikém segíts nekem bevinni ezeket a ruhákat Chika szobájába! - és közben puszit dobott a duzzogó digimon felé. Impmon degradálónak érezte, hogy szinte cuki házikedvencként tartotta számon őt a ház úrnője. De ugyanakkor élvezte is, mikor ölelgették és édességeket kapott... A lányok csak kinevették, mikor pirulva beszaladt ilyenkor Chikako szobájába.

- Mi lesz a reggeli? - Hisztizett Chika, aki annyira kába volt reggelente, hogy szinte semmiben nem volt képes segíteni.
- Tojástekercs, saláta is sült kolbászkák. - Fejezte be a bento boxok lezárását nővére, majd tolta is elé a falatokat.
- Látom megint több étellel készültél. Csak nem a kajával akarod megfogni magadnak a nagyhajút? - Vigyorgott nővére felé, majd tömte is az ételt a szájába. Aimi pirult arccal prüszkölni kezdett, és zavarában vitázni sem tudott. Csak hobogott valami "csak teszteli a főzőtudományom" mondatot, majd leült gyorsan és enni kezdett. Nem ért rá húgával acsarkodni már kora reggel, seitnie kellett a fociedzésre. Összepakolta a dobozokat, majd felkapta a cuccát, és távozott is.

A lányok annyira megszokták a nyugodt és csendes középiskolás napokat, hogy teljesen elfeledkeztek a harci készültségről. Chika iskola után a kávézóban töltötte a délutánokat, majd este hazafelé Youtával randizott és mivel most szünet előtt álltak, tervezgették az iskolamentes napok programjait.
Nővére ezzel szemben szinte csak azzal volt elfoglalva, hogy élvezze a sportesemény minden percét. Mázlijára a csapatkapitány nagyon megkedvelte őt, és amint lehetőség adódott rá, máris a közelében volt.
Észre sem vették, hogy közben besötétedett az ég, és mindent sűrű köd lepett el. Csak akkor néztek körül, mikor már alig kaptak levegőt. Hirtelen egy hatalmas tigris ugrott eléjük, szétkergetve az egész focicsapatot. Csak ketten maradtak a pálya szélén, elbújva a falak mögött.
- A francba! Teljesen váratlanul ért! Jól vagy? - Nézett a lányra Taichi. Ő csak bólintott, és közben pörögtek az agyában a gondolatok, miszerint ideje lenne a húga után sikítani. De ez lehetetlen, hisz ő még el sem indult az iskola felé...
Éppen B terven törte az agyát, amikor hangokra lett figyelmes a hátuk mögött.
- Ne arra keresd őket Mihiramon! Itt vannak az orrom előtt! - Sziszegett mögöttük egy hatalmas kígyó. Ekkor már biztos volt, hogy két Deva érkezett át az emberek világába. Hirtelen megfagyott a lány ereiben a vér.
- Most értettem csak meg, miért nem jöttek az elmúlt hetekben át... Végig megfigyeltek minket! Kivárták, míg lankad a figyelmünk, és addig kényelmesen csapatot szerveztek a támadáshoz! Ráadásul most csak Te vagy velem! Így felkészületlenül hogy fogunk megküzdeni velük?! - Esett kétéségbe Aimi. Az őt védő srác azonnal a telefonjáért nyúlt, és előhívta Agumont.
- Agumon! Mega szintre kell alakulnod! De figyelj nagyon, mert ketten vannak! Légy óvatos! - De mondandóját be se tudta fejezni, mert hirtelen egy hatalmas kapu vágódott be melléjük a földbe.
- Óvatosan Sandiramon! Tudod, hogy a lány nem sérülhet meg! - Acsarkodott a Mihiramonnak nevezett tigris.
Taichi elkapta a lány kezét, és rohanni kezdtek egy látszólag harcmentes övezetbe. WarGreymon mindent megtett, hogy lefoglalja a két szörnyeteget. De egyedül kevés volt. Igyekezett minél magasabbra csalni a Devákat, de sajnos három felé már ő sem tudott figyelni.
- Hahahahah! Azt hittétek, hogy csak ketten jöttek?! Milyen naívak vagytok! Nos bemutatkozom! A nevem Majiramon, és én vezetem ezt az akciót. - Tornyosult feléjük egy hatalmas sárkány.
A lány és a fiú azonnal futásnak eredtek, rohantak ahogy csak bírtak. De a feléjük közelítő robbanások és törmelékek eltérítették őket. Mindketten szereztek zúzódásokat, és lassan az egész pocipálya és az udvar maga csak törmelék és gödrök halmaza lett. Hiába rohantak a kijárat felé, már egy jól célzott bomba azt is eltörölte. Végül megálltak a törmelék halmok között, és kétségbeesve próbáltak menedéket találni.

Wargreymon lassan kimerült, mert csúnyán elbántak vele. Aimi pedig kétségbeesve próbálta elérni húgát a telefonján, de az teljesen süket volt. Míg Taichi elkapta a zuhanó visszaváltozott Agumont, addig Majiramon felkapta a lányt, majd leütötte, hogy ne kapálózzon. Sandiramon utoljára megtámadta Taichit, aki így a földön feküdve védte magát és Agumont. Aimi ájultan hevert a sárkány digimon karmai között. Azok hárman a magasba emelkedtek, majd távoztak a ködön át egy sötét világba...